A velőscsontról...

Nincs is jobb, mint egy hideg, esős novemberi napon forró marhahúslevest szürcsölgetni a kanapén.

A hosszú hétvége előtt a piacon annyira szép marha leveshús kacsingatott rám, hogy nem bírtam otthagyni. Nem is bántam meg.

Hozzávalók

fél kiló marha leveshús
(szegy vagy oldalas)
ízlés szerint: répa, zeller,
fehérrépa, hagyma, krumpli,
zellerszár, karalábé,
fokhagyma, paradicsom
petrezselyem

2 db velőscsont
borjúmájas

A velős csontokat mindkét végükön sóba mártom, és fél órát állni hagyom. Erre azért van szükség, hogy a velő főzés közben ne jöjjön ki a csontból.
Addig megpucolom a zöldségeket, és nagyobb darabokra vágom őket.

Egy nagy lábosban, hideg vízben felteszem főni a leveshúst és a csontokat. Én már itt be szoktam fűszerezni a levest. Petrezselyem, zellerszár, egy marha leveskocka, só, bors, és másfél órát főzöm fedő alatt. A keletkező habot közben leszedegetem. Mikor már nem habzik a leves és a zsír szépen gyöngyöződik a tetején, kiveszem a csontokat, és hozzáadom a zöldségeket. Lassú tűzön még majdnem egy órát főzöm. Ha szükség van rá, utánafűszerezem.
Addig a velőt előétel gyanánt elfogyaszthatjuk.
Sokan arra esküsznek, hogy elég a só, a bors, és már mehet is a kenyérre. Ez csontfüggő. A friss, zamatos velő tényleg így a legfinomabb, de hamar besokall az ember az ízétől, ezért én egy lányosabb változatot szoktam készíteni. (Most lehet, hogy barbárnak fognak tartani egyesek.)

Én egy pici borjúmájassal elkeverem a forró velőt. Fontos, hogy forró legyen, különben megdermed. Teszek hozzá egy kevés friss petrezselymet, sót, borsot és fokhagymás pirítóson vagy kétszersültön tálalom.

A maradékból másnap isteni melegszendvicset lehet készíteni.
De nálunk nem szokott maradni.