Vitello tonnato

Nagyon olasz, nagyon egyedi, nagyon finom.

Mikor először ettem ilyet fogalmam sem volt róla, hogy mit eszem. Éreztem, hogy valami tonhalas, hogy valami húsos, de nem tudtam rájönni, hogy miből van. Mikor megkérdeztem, hogy mégis micsoda, majdnem leestem a székről. Tonhalas, majonézes borjú! Szardíniával. Na, ez aztán kemény... 

De amilyen furcsa, annyira finom is. Különlegesebb alkalmakkor szoktam készíteni, mert nem tartozik az olcsóbb előételek közé, de mikor úgy állnak a csillagok, és a borjúhátszín és a rio mare is le van értékelve, akkor bizony étlapra kerül ez a különlegesség is.

Hozzávalók

Fél kiló borjúhátszín
2 dl fehérbor
egy fél marék zsálya és 3-4 nagy babérlevél
egy nagy fej hagyma
egy negyed zeller
egy kisebb sárgarépa
egy kisebb fehérrépa
só, bors
citromlé
2 kisebb doboz jobb minőségű nagy darabos tonhal konzerv
1 szardínia konzerv
majonéz

A húst minimum 5 órára bepácoljuk a fűszeres borba. Még jobb, ha egy estét ázik a keverékben.

A bepácolt húst a páclével és a megpucolt zöldségekkel együtt megpárolom. Ha elforr róla a bor, akkor öntök még hozzá. Ez kis lángon majdnem egy órát vesz igénybe. Nem kell túlpárolni a húst: a borjú akkor jó, ha középen egy picit még rózsaszín.

Mikor elkészült, a zöldségekkel együtt hagyjuk kihűlni.

Utána a húst olyan vékony szeletekre vágjuk, amilyenekre tudjuk. A párolt zöldségeket egy doboz szardíniával összeturmixoljuk, öntünk hozzá egy kicsit boros pácléből, elkeverjük majonézzel, sózzuk, borsozzuk és  citromlevet facsarunk bele.

Utána óvatosan hozzákeverjük a tonhalat, vigyázva, hogy ne törjön össze túlságosan. 

Egy kis réteg szószt teszünk a tál aljára, utána szépen ráfektetjük a hússzeleteket és az egészet beborítjuk a maradék halas szósszal. 

Másnapra lesz igazán finom, mikor összeérnek az ízek.