Medvehagymás cukkinikrémleves mandulás-krémsajtos pirítóssal

Azt hiszem tavaly jött nagy divatba a medvehagyma... vagy tavaly előtt. Már nem is tudom. A lényeg, hogy én is, mint minden gasztrobolond rohantam és vettem belőle egy nagy köteggel, hogy én majd jól el-medvehagymásítok mindenkit. De mikor elkészítettem és megkóstoltam  nem értettem, hogy mi olyan különleges benne... Most már tudom, hogy a medvehagymát tulajdonképpen nem szabad főzni. Igazából ez az egy titka van. Idén szerettem volna belőle pesto-t készíteni, de azt hiszem erről a nagy szakdolgozat rohamban lemaradtam... majd jövőre. Ugyanígy jártam az orgonalekvárral is. De a bodzáról és a turbolyáról nem hagyom magam lecsúszni!

A történet megint úgy kezdődik, mint mindig: ismét egy árva cukkini nézett vissza rám a hűtőből. Ezen kívül volt  még itthon pár krumpli, egy kevés krémsajt, két szikkadt zsemle és egy csomag  friss medvehagyma. Hát, mit csináljon az ember lánya, ha ebédet kell varázsolnia az asztalra?  Nekiláttam.

Hozzávalók

egy cukkini
egy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
3-4 közepes krumpli
egy fél leveskocka
apróra vágott medvehagyma

A felkockázott krumplit felraktam főni egy lábosban. Mikor már félig puha volt, hozzáadtam a feldarabolt cukkinit, a vöröshagymát és a fokhagymát, illetve a fél leveskockát. Az egészet addig főztem, míg minden zöldség megpuhult. Ízlés szerint sózható, borsozható.
Mikor minden megpuhul, az egész keveréket szépen összeturmixoljuk és ezzel kész is a cukkinikrémleves.

A krémsajtot elkevertem 3-4 kiskanál mandulavajjal. A mandulavaj tulajdonképpen olyan mandula, amit addig őrlünk, míg krémes állaga nem lesz. (Még februárban készítettem egy kisebb üveggel belőle.)

A két szikkadt zsemlét megpirítottam és megkentem a mandulás krémsajttal.

A medvehagymát lehet a levesre és a pirítósra is szórni, a végeredmény ugyanaz: csodálatos ízharmónia.