Házi aszalt paradicsom

A napon szárított vagy aszalt paradicsom elkészítése nem egy nagy ördöngösség. Tavaly aszalógéppel csináltam, de idén úgy döntöttem, hogy kipróbálom a jó öreg olasz módszert: kirakom a napra, aztán meglátjuk mi lesz belőle. Egy kicsit csalnom kellett, mert sajnos pont most romlott el az idő és a 45 fok helyett csak 30-ig kúszott fel a hőmérő higanyszála, de így is nagyon finom lett a végeredmény. (Estére be kellett raknom a sütőbe.)

Aszalt paradicsomhoz, szerintem, a legjobb a koktélparadicsom. Kellően édes és elég apró ahhoz, hogy másfél nap alatt kiszáradjon. 

A paradicsomokat félbe vágjuk, és a nedves felükkel felfelé egy sütőpapírral leborított tálcára helyezzük őket. Kitesszük az ablakpárkányra, és hagyjuk, hogy a nap végezze a dolgát. Ha nagyon meleg van, akkor nem szükségesek további lépések. Estére vegyük be (mert bepárásodik hajnalban) és mikor újra kisüt a nap, tegyük vissza az ablakba. Mikor már elkezdtek aszalódni rázogassuk meg, mozgassuk át őket. Másfél nap alatt szép, aszalt paradicsomaink lesznek.
Ha közben hűvösre fordulna az idő, akkor sütőben befejezhetjük a szárítást. Kb. 50 fokon 5-7 órát szükséges még a nap mellett aszalni a paradicsomokat. Utána érdemes kirakni szellőzni őket, hogy a további nedvesség is eltűnjön belőlük. 

Ha nem szeretnénk teljesen kiszárítani a koktélparadicsomokat, akkor azt javaslom, hogy vagy gyorsan használjuk fel őket, vagy olíva olajban tartósítsuk őket, különben bepenészednek. Az olajat lehet ízesíteni rozmaringgal, bazsalikommal, oregánóval vagy akár fokhagymával is. Ez már ízlés dolga, ki hogyan szereti. 

A teljesen száraz paradicsomok a kamrában akár egy évig is elállnak, úgyhogy ha eleget teszünk el belőlük, akkor akár következő nyárig is élvezhetjük a saját aszalt paradicsomaink ízét. De megsúgom: nem lehet eleget eltenni belőle.